Mozgó vesztőhely [antikvár]

Részlet:1942 május 31-én, vasárnap, kora reggel éles csengetés zavarta meg álmomat. Késő éjszaka érkeztem meg üzleti utamról s így álmosan, értelmetlenül néztem feleségem könnyes szemét. - A postás... behívót hozott - suttogta szegény többször egymásután és a kezembe nyomta a jól ismert, téglalapalakú nyomtatványt, amelyben arra szólítottak fel, hogy 1942 június 1-én, reggel nyolc órakor, a törvényes következmények stb. stb... jelentkezni tartozom a nagykátai 101. honvéd kiegészítő parancsnokságon, hogy munkaszolgálatos kötelezettségeimnek eleget tegyek. Elért hát engem is a végzet. Tudtam, mit jelent Nagykáta és mit a szadista kegyetlenkedéseiről hirhedt hadkiegészítő parancsnok, Muray alezredes. A feleségemnek azt mondtam, hogy bevonulok egy-két hétre, aztán hazajövök. Sok meggyőződés nem lehetett a hangomban, mert tudtam, hogy ez a behívó: halálos ítéletem, amely ellen nincs hova fellebbeznem. Négy esztendős házasságunk alatt ötödször hívott el hazúlról a katonai parancs, de ez a mostani, tudtam... az utolsó... Az első percek dermedtségéből felocsúdva, különböző tervekkel próbáltunk módot találni arra, hogy a bevonulást valamiképpen elodázzam. A legjobbnak az látszott, hogy befekszem a zsidókórházba és egy már régen s egyre halasztott műtétet hajtatok végre magamon. De ennek csak úgy volna értelme, ha régebbi kelettel vennének fel a kórházba és a műtétet azonnal végre is hajtanák...