Mr. Blettsworthy a kannibálok szigetén [antikvár]

Családom évszázadokon át a becsületesség és jószívűség mintaképe volt, a Blettsworthy-ház wilthshirei és sussexi ága egyaránt. Szeretnék egyet-mást elmondani róluk, mielőtt a saját történetemre rátérnék. Büszke vagyok az őseimre, akik a civilizáció és emberszeretet zászlóvivői voltak. Nemes tradíciókat örököltem tőlük. Csak rájuk kellett gondolnom, hogy az élet nehéz helyzeteiben megtaláljam a helyes utat. „Igazi Blettsworthynak mit kell ilyenkor tennie?" - kérdeztem magamban és a válasznak megfelelően iparkodtam cselekedni. A Blettsworthyak mindig szerepeltek az angol közéletben, főleg délen és keleten. Egészen a Tudor-korig visszamenőleg számos sírfelirat és más feljegyzés tanúskodik az erényeikről, kiválóságukról és minden feltűnést kerülő, sohasem fitogtatott gazdagságukról. Állítólag Languedocban is él egy ága a családnak, de biztosat nem tudok róla. Amerikába is elszakadtak a Blettsworthyak, főleg Virginiába vándoroltak ki, de ott eltűntek nyomtalanul. Ismerve a fajtám szívósságát és teljesen egyéni jellemét, csöppet sem csodálkoznék rajta, ha egy-egy Blettsworthy itt-ott újra felbukkanna az amerikai életben, Blettsworthy püspök kis alabástrom-szobra, amely a salisburyi székesegyházat díszíti, még abból a régi szentélyből ered, amelynek helyén a mostani dómot felépítették.