Mr. Peare [antikvár]

London, East Endmég nem volt egészen éjfél, amikor a ház puha csendje hirtelen megtört. - Shakespeare, fogd meg az egeret! A kiáltás eleje úgy hasított az éjszakába, mint egy sziréna, de a vége már fojtott nyafogássá szelídült a Rain Street-i ház első emeletének egyik lakásában. Csend követte, senki sem mozdult, de egy perc múlva újra hallatszott ugyanaz a hangocska, a második szótagot hosszan elnyújtotta, így tulajdonképpen csak a pííír" hangzott erőteljesen, a többi egyre halkult:- Shakespeare, kérlek, kapcsold fel a villanyt, félek Will álmosan botorkált a sarokszoba felé. Középmagas, arányos testalkatú férfi volt, átlagos arcvonásokkal, keskeny, egyenes orral, mélyen ülő, sötét szemekkel. Bár már az első visításra is teljesen éber lett, nem akart kibújni az ágyából. Nagyon nehezen aludt el, a szokásos melankolikus hangulatban töltötte az estét, ami nem volt ritka, főleg mostanában. Bár csak ő nevezte lehangoltnak ezeket a borongós órákat, másnak nem tűnt fel semmiféle kedélybetegsége. Ritkán mozdult ki otthonról, a munkahelyéről egyenesen hazament, a könyvek jelentették neki a kikapcsolódást. Az évek során volt néhány barátnője, de tartós kapcsolat nem lett egyikből sem. Eleinte azt gondolta, túl nagyok az igényei, a házassággal kapcsolatos elvárásai, később pedig már egy sokkal fontosabb szempont is közbeszólt: Linda.Megbotlott a küszöbön, amikor benyitott unokahúga szobájába. Felkapcsolta a villanyt, de előtte rendezte arc-