Mr. Polly lázadása [antikvár]

Részlet a könyvből: A nagyáruház. - Piszokfészek! - jelentette ki Mr. Polly. Majd a változatosság kedvéért, valamivel nagyobb nyomatékkal igy szólt: - Pisszokfésszek! - Erre kis szünetet tartott, aztán hirtelen, a maga egyéni és szokatlan kifejezési módján kitört: - Ó, micsoda unndokk, uttolssó egy pisszokfésszek! Két keskeny földsáv fölött, a kerítésen üldögélt és roppantul szenvedett emésztési zavarai miatt. Ezek az emésztési zavarok csaknem minden áldott délután kinozták, amióta csak élt, de minthogy nem tudta az okát, a külső világot tette felelőssé érte. Minden délután újból és újból megállapította, hogy az élet a maga egészében és külön-külön minden jelenségében „undok". Ezen a délutánon, félrevezetve az ég csalóka kékségétől - aminek a márciusi keleti szél volt az oka -, kijött a szabadba, azt remélve, hogy elcsíphet valamit a tavasz örömeiből. Testének és szellemének titokzatos alkímiája azonban nem engedte, hogy a kikelet szépségeit bármikép is élvezni tudja. Mielőtt kijött, már sapkája keresése körül is támadt némi bonyodalom. Ö a sapkáját szerette volna megtalálni - az uj golfsapkáját -, ehelyett azonban Mrs. Polly természetesen az ócska, barna puhakalapját halászta elő.