Mrs. Haroy, avagy a bálna emlékezete [antikvár]

Előszó 1953februárjában a Luxembourgi pályaudvaron, a Luxemburgi Nagyhercegség főpályaudvarán nem mindennapi látvány tárult a kíváncsi szemek elé: az egyik vasúti kocsi tetején egy valódi, ám természetesen élettelen bálna hevert teljes életnagyságban, nagyra tátott szájjal. Pár héttel korábban a Haroy-foknál, a nyílt vízen fogták el és ölték meg, és a helyről Mrs. Haroynak nevezték el. Luxemburgi állomásozása előtt és után a cetféle beutazta Európát. Az irodalom erre a tanú, így például említés történik róla a svájci irodalomban is, csak éppen ott nemet váltott, és Mr. Haroy lett belőle. 1953-ban, amikora tömeg a Luxembourgi pályaudvarra tódult, hogy lássa az új jövevényt, Jean Portante a regénye narrátorához, Claude Nardellihez hasonlóan csupán hároméves volt. Ott volt vajon a kíváncsiskodók között? Vagy csak később hallott a bálnáról, mégpedig három évvel idősebb bátyjától? Egy biztos: az esemény olyan mély nyomot hagyott benne, hogy bevésődött gyermekkori emlékei közé. A narrátor azt is sejteti velünk, hogy emlékezetéből miért kbukkan fel újra meg újra, egyre tömörebben a Luxembourgi pályaudvaron ama hideg téli napokon közszemlére bocsátott bálnáról keringő történet: mint Luxemburgban élő olasz bevándorlók gyermeke,