Mrs. Parkington [antikvár]

Részlet a műből: "Odakünn havazott. Vastag, puha pelyhekben hullott a hó. A Park Avenus zaja halkan, távolian szűrődött át a zárt redőnyökön. Mrs. Parkington tükre előtt ül. Mellette félüveg pezsgő. Milyen jó, hogy az idei karácsony végre igazi karácsonynak ígérkezik - gondolta. Igaz, holnapra kormos latyakká változik a hó és összelapátolják a nagy hókotrók, - amiket a felfuvalkodott polgármester vásárolt, - hogy a North River hullámai nyeljél el; mégis már a hó puszta gondolata is kellemes. Az embert gyermekien boldoggá és megelégedetté varázsolja a lehulló pelyhek látványa, amint tündökölve szikráznak az utcai lámpák fényében. És emlékek elevenednek fel, régi emlékek azokból a napokból, amikor a hó még nem volt csak mocskos forgalmi akadály, hanem szánkókat és lovasszánokat csalt ki a szabadba, a parkban versenyeket rendeztek és a szánok csengője szerte hangzott a városban. Gus imádta a jégvitorlás versenyeket; illett lobbanékony természetéhez. - Ha valaki 84 éves, jó az egészsége, szellemileg friss és minden este félüveg Lanson-pezsgőt iszik vacsora előtt, annak van mire emlékeznie. A régi emlékek talán semmitmondóak öreg özvegyasszonyoknál, de az olyan romantikával és izgalmakkal telített emlékek, mint Mrs. Parkingtoné, nagyon ritkák."