Mrs. Parkington [antikvár]

Részlet a könyvből: Odakinn havazott. Vastag, puha pelyhekben hullott a hó. A Park Avenue Zajahalkan, távolian szűrődött át a zárt redőnyökön. Mers. Parkington a tükre előtt ült. Mellette félüveg pezsgő. Milyen jó, hogy az idei karácsony végre igazi karácsonynak ígérkezik - gondolta. Igaz, holnapra kormos latyakká változik a hó és összelapátolják nagy hókotrók - amiket a felfuvalkodott polgármester vásárolt -, hogy a North River hullámai nyeljék el; mégis már a hó puszta gondolata is kellemes. Az embert gyermekien boldoggá és megelégedetté varázsolja a lehulló pelyhek látványa, amint tündökölve szikráznak az utcai lámpák fényében. És emlékek elevenednek fel, régi emlékek azokból a napokból, amikor a hó még nem csak mocskos forgalmi akadály volt, hanem szánkókat és lovasszánokat csalt ki a szabadba, a parkban versenyeket rendeztek, és a szánok csengője szerte hangzott a városban. Gus imádta a jégvitorlás versenyeket; illet lobbanékony természetéhez. - Ha valaki 84 éves, jó az egészsége, szellemileg friss és minden este fél üveg Lanson pezsgőt iszik vacsora előtt, annak van mire emlékeznie. A régi emlékek talán semmitmondóak öreg özvegyasszonyoknál, de az olyan romantikával és izgalmakkal telített emlékek, mint Mrs. Parkingtoné, nagyon ritkák. Egyedül fésülködött, maga rakta be a hullámokat kedve szerint. Mindig maga ápolta haját és most, 84 éves korára sem akarta feladni ezt a szokását. Tíz évvel ezelőtt lenyíratta haját,amivel nem a divat hóbortjának engedett, hanem mert így egyszerűben kezelhette és kevesebb gondot okozott rendbentartása. Nem szívelte a gondozatlan nőket. a rendetlenül nyakba lógó haj gyenge jellem és tisztátlan egyéniség benyomását keltette benne.