Más muzsika kell... [antikvár]

A védőborító szélei töredezettek. A táblák sárga foltosak.
E regény főhőse - a fiatalság. Fiatal a "zeneszerző" Ficzek Márton és "dilinós" testvére, Pista, Csíki Péter, a "festőművész",a "modern" Balogh Lajos, a szilárd jellemű Piroska, a zárdába csukott Ilonka, a konyha padlóján térdeplő Marisak és annyi más társuk. Vidám és szomorú órák váltják egymást, akárcsak az elragadó szerelmet a léleksorvasztó orgia, a fiatalok mindenre kész barátságát a kiábrándulás, csalódás. Az idősebb nemzedék között ott van a kis termetű szenvedélyes Ficzek úr is. Az olvasó sokszor úgy vélheti, hogy Ficzek csupa nevettető ostobaságot mond, holott - kiderül - észrevételei nem is olyan nevetségesek, és távolról sem ostobák az államilag támogatott és védett népcsalók, csirkefogók, karrieristák világában... "Messze földön, távol.." pedig hazájuktól elszakított magyar hadifoglyok élnek, s vesznek részt az emberiség legnagyobb átalakulásában. Százezer ember. A világtörténelemben még soha ilyen csodálatos nagy szerepet nem játszottak külországban a magyar nép fiai. Ugyanakkor itthon - fiatalok vezetésével - kísérlik meg a támadást a "diadalmasan rothadó" magyar állam ellen. Letartóztatás, börtön, kivégzéssortüzek, utcai harcok - mind azt bizonyítják hogy a "század viselős" hogy "más muzsika kell". Azt, ami valóban szép volt. Azt, amiért valóban érdemes volt élni.