Münchhausen báró kalandjai [antikvár]

Részlet: Aranyos dadám volt! Ha unatkozott, pólyával együtt feldobott a levegőbe. Labdázott velem. Elég gyakran unatkozott, így hát már egész fiatalon megismerkedtem a repüléssel. Bevallom, egyáltalán nem örültem a dolognak. Sokkal jobban szerettem volna, ha a dadám a bölcsőben hagy. Akkoriban éppen egy tudományos kérdésen töprengtem és ehhez nyugalomra lett volna szükségem. Eredetileg pompásan tudtam beszélni, de aztán jött a papám, meg a mamám, a bölcsőhöz hajoltak és valami érthetetlen nyelven gügyögték: - Tyutyuli-mutyuli-pruty, pruty!... A papám mindig mosolygott, ha rám nézett. - Ugyan, papa, beszélj értelmesen - akartam mondani, de inkább hallgattam. Az ember nem szidhatja össze a papáját. Innen is láthatjátok, hogy milyen kedves, jómodorú csecsemő voltam. Csupa udvariasságból elfelejtettem az emberi beszédet és én is gügyögtem, holott, mint beszélő pólyás, rengeteg pénzt kereshettem volna! Gondoljátok csak meg!... De első a családi béke, ezt sose feledjétek!