Munkásőr emlékeim... [antikvár]

A legmegbízhatóbb Nagy Ferenc vasmunkás volt, ő lett a rajparancsnok, utána a golyószórós következett, majd a géppisztolyosok, a raj végén álltam, régi viharvert karabéllyal. Ötvenhat miatt, előítélettel voltak az újságírókkal szemben a Munkásőrségnél. Több mint három évtizeddel később, a Munkásőrség feloszlatása előtt, mint a Munkásőr főszerkesztője, ezredesként léptem ki a sorból, s nyugállományba vonultam. Egykori rajparancsnokomat, a szekszárdi egység parancsnokaként érte a feloszlatás, s tizenegy hónappal később polgármesterré választották a Szekszárd melletti faluban, ahonnan elindult. Emlékeim, az acélkékbe öltöztetett testület egész keresztmetszetét átfogják, mivel foglalkozásomnál fogva, az élen lévők munkájába néha éppúgy beleláthattam, mint a pusztákon vagy a bányákban küszködőkébe, tudósokéba, művészekébe, tollforgatókéba.