Muskátli [antikvár]

[1] Vilma fölébredt. Szeme még csukva volt, de az álom már tovatűnt. Kint csicseregtek a fecskék. Sokan lehettek, és alkalmasint a szomszédos tetők valamelyikére telepedtek le, ha nem éppen a Guldán-ház tetejére. A nyitott ablakon almaillatú friss reggeli levegő áramlott a szobába, a ritka függönyön át behatolt a nap sugara is, gyenge és fáradt volt, talán nem egészen illő ehhez az őszhöz, illetve nyárutóhoz, hiszen őszig még hiányzott valami, de azt hiszem, mégiscsak őszi időszak volt ez, lágy, barátságos, behízelgő, rézvörös, enyhén ködös, ám egyébként egészen kellemes idő. Vilma ilyenkor rendszerint már talpon van, ezúttal azonban kívánta még az ágyat, mert tegnap este későn feküdt le. Imrisko az oka. A semmirekellő, hová is ment tegnap megint? Aha, állítólag a majorba, Kirinoviohoz! Megígérte azonban, hogy nem lesz el sokáig, de mikor tartotta az meg a szavát?! VUma késő éjszakáig várta, de nem győzte kivárni — most jól megmossa majd a fejét! Egy kicsit mocorgott és nyújtózkodott, aztán lassan fölemelkedett, könyökével az ágy szélére támaszkodott, nagyot sóhajtott, félrehajtotta magáról a dunyhát, és amikor felült, két karját a térdére fonva egy pillanatig mereven bámult maga elé. Végül a tekintetét Imrisko ágyára vetette. Hol az a tekergő? Már fölkelt volna? Mikor jött haza? Vajon hány óra lehet ? Hirtelen nyugtalanság fogta el. Istenem, hiszen ez az ember egyáltalán nem aludt itthon! Mi történt? Hol van? Hol lehet ennyi ideig? Talpra ugrott. Sebtében felöltözködött, a lábára rántott valamit, aztán riadtan futkosott a házban, sóhajtozott és sopánkodott, szeretett volna hangosan kiabálni: Imrisko, hol vagy? Én édes istenem, mit jelentsen ez? Csakugyan nincs itthon, nem is aludt idehaza, hozzá sem ért az ágyhoz. Imrisko, az isten szerelmére, hát hol lehet?! Imrisko, mi történt?! Az udvarra is kiszaladt. A szeme ide-oda járt. Megpróbálta kinyitni a kamra ajtaját. Zárva volt. Bekukkantott a fészerbe és a pajtába, bement a kertbe is, de onnan nyomban visszasietett, ki akart menni az utcára, hogy megnézze ott is, tévedésből azonban ismét a konyhába futott be Síi' i 1 i , ¦ I ' í ; i r' ' i-!': V ¦ .