Muskétás tanár úr [antikvár]

MUSKÉTÁS TANÁR UR Hazajött augusztus vége táján a Balaton mellől s akik csak látták, megcsodálták: milyen uj, más ember lett ime belőle, még mosolyogni is tud. Mosolygott, otthon mamus-kának címezte szomorú, sovány, öreg kis feleségét s három nagy leányát, ebéd vagy vacsora után megcirógatta néha. Ezek itthon ma nagyonnagy, váratlan dolgok voltak : Muskétás tanár ur, a vad, aboszus Muskétás, ötvenéves korára meglágyult. 0 is érezte, hogy meglágyult, nem is szégyelte s elhatározta, hogy a régi emlékeket el fogja hessegetni maga körül. Hiszen-hiszen az élet gálád, az emberek hitványak, a társadalom egy férges, éretlen fügerakás, értéktelen csoportosulás. De a Balaton fölséges és csinos, megdöbbentő és altató, a Balaton még háborgásában is megnyugodt, szent viz. S hány olyan tanár és másfajta .ember van, aki ötvenéves korában se láthatta meg a Balatont és a maga boldogabb lelkét.