Mutamur [antikvár]

Vég-Daruvár, 1887. április 22. Ott ültem az alacsony ablakban, a nyiló fuksziák mögött és uj szalagot varrtam Girardi-kalapomra. Odaát a Szilvássy grófleányok mentek gavallérjaikkal, hosszú mágnásos léptekkel, crémeszinü nyári ruhákban, hosszunyelü napernyőkkel. Eszembe jutott, hogy nálam is ugyancsak elkelne már egy uj nyári ruha, de erről szólani sem merek apának. Mert a milyen jólelkű adomázó-kvaterkázó öreg a kaszinóban, olyan pokrócz goromba tud lenni idehaza, különösen, ha pénzt kérek tőle. A három öcsém egyszerre éktelen visitva vágtatott el az ablak alatt, a fő-utcza végén meg riadás támadt. Aztán bevonultak ők, a kiket napok óta lázas izgatottsággal várunk: a huszárok! Harsogó trombitaszóval, kavargó porfelleg közepett, délczegen és csillogva...