Művész a viharban [antikvár]

A rózsáról és a fülemüléről szeretnék beszélni, egy szép éjszakáról, egy szép napról, egy szép életről. Kedvem volna beszélni boldogságról, könnyed, egyszerű, következetlen eseményekről. Arról szeretnék írni, hogy az asszonyok szépek, a férfiak hatalmasak, nagyszerűek. És hogy a lég körülöttük milyen veszélytelen és milyen tiszta. És, hogy a vizek kékek és langyosak, mint maga az ég, és hogy a föld virágba szökken a szerelmes párok könnyű léptei alatt és arról, hogy a sors megengedi nekik: lássák a fáknak minden egyes levelét, észrevegyenek minden bogárkát a fűszálon, egymás szívének minden rezzenését, egymás gondolatát... De az élet megfogja csuklómat és én zuhanok, zuhanok, mintha vállamra kő nehezednék, zuhanok a valóság legmélyére.