Művészszerelem I-II. [antikvár]

Részlet a regényből: Rudolf Kerr legújabb műve előtt állt. Nagy kék szemének tekintete vizsgálódva pihent a kutcsoportozat fehér márványalakjain. Rokonszenves arca hirtelen idegessé vált. Karcsú ujjaival végigszántott szőke haján. - Kétségbeejtő! Nem tudom megcsinálni! - suttogta maga elé. Vászonköpenyéért nyúlt és világos uccai ruhájára húzta. Az előbb sétára indult, hogy kissé pihenjen és ne gondoljon munkájára. Munkavágya azonban mégis elfogta, hirtelen sarkon fordult és műtermébe ment. A műterem villája zöldelő parkjában volt. A művész gondolatai lázasan dolgoztak. Éppen ez a műve no sikerülne? Hiszen annyi sikert aratott már - aránylag fiatalon. Éppen ez a műve ne legyen tökéletes, amely arra van hivatva, hogy ujabb dicsőségei szerezzen alkotójának? Összeszorította erős, fehér fogsorát. Nem tudta tovább fékezni magát. Keze ökölbe szorult. S halvány; arca haragra gyulladt. - Meg kell találnom a főalak modelljét. Bármi áron! Rudolf Kerrnek nem szabad meghátrálnia, ha művészete forog kockán.