Muzsika [antikvár]

Részlet a könyvből: Muzsika Édes márciusi nap süt a templom falára. Valami félénk kis szél fanyar, de izgató szagokat hoz a hegyekről s úgy érzik, hogy az egész rengeteg nagy levegőégnek ez a csípős illat az alja, a zamatja volna, sűrűbb, mint a többi, ami hígan, kéken, napittasan borult a hegyvidékre. A templom körül színes kis temető kövei villognak. Az ajtóban áll a leány meg a tanító. Kora délután van, márciusi kora délután, langyosan hűvös az idő, melegecske, de borzongatós, mint amilyen ilyenkor lenni szokott. Valahonnan egy gyerek került elő és beszalad a templomba. - Na itt van, - mondja a tanító. - Most már itt van. Mehetünk. Bemennek. A gyerek eljött a fújtatót kezelni. Kis orgona van a templomban, a hegyi falu körül sok az erdő, az erdőnek van egy gazdag ura és a gazdag úr hozatta az orgonát.