Muzsikus-történetek [antikvár]

Részlet: Berlinben a késői ősznek rendszerint van néhány utolsó szép napja. Barátságosan lép ki a felhők mögül a nap, az utcákon fujdogáló langyos szellőben gyorsan felszikkad a nedvesség. Ilyenkor aztán tarka népség hullámzik fel s alá a Tiergarten irányában : divatarszlánok, polgárok feleségestül, gyerekestül, ünneplő ruhában, papok, zsidóasszonyok, hivatalnokok, széplányok, tanárok, masamódok, táncosok, tisztek stb. Klaus és Webernél csakhamar elfoglalnak minden helyet ; párolog a fügekávé, az arszlánok szivarkáikra gyújtanak, folyik a terefere, erről, arról, háborúról, békéről, Bethmann asszony cipellőjéről, hogy szürke volt-e legutóbb vagy zöld, a határzárról, a rossz pénzről, míg aztán minden összefolyik Fanchon egyik áriájában, amivel egy rozzant hárfa, néhány fel nem hangolt hegedű, egy tüdővészes fuvola és egy görcsös fagott gyötri önmagát és a közönséget.