Én voltam az [antikvár]

Kiadói borítója sérült.
"Rájöttem - mondja Császár egyik elmélkedő hőse -, hogy az emberek szinte sohasem tudják igazán megokolni tetteiket. Sodródnak csupán..." E megállapítás még Császár hőseit sem igazolja maradéktalanul, mégis érzékeltet valamit elbeszéléseinek lényegéből. Legjobb írásainak alakjai kallódó emberek, akik nem tudják elviselni a hétköznapok szorítását, elmennek onnan, ahol éppen vannak, majd onnan is továbbállnak: gyakran csavarognak. Furcsa, különcködő életüket nemigen tudnák megmagyarázni, de történetük mindig elgondolkoztató. A novellák hol tragikus, hol humoros fordulatai - és az olvasó számára ez igazán nem közömbös - mindig lebilincselők.