Nádszálgondolatok [antikvár]

Részlet a könyvből: "Mielőtt a jó kaporszakállú nádvágó learatna minket, töprenghetünk a világról, gondolkodó nádszálak. A középkor geocentrikus mindensége meghitt, bensőséges volt. Idő, tér a teremtés ötezer éve emberi léptékkel fölfogható. Kopernikusz, Kepler, Galilei, Giordano Bruno, az új csillagászati fölfedezések egy ijesztően idegen, elképzelhetetlenül hatalmas, térben, időben végtelen kozmoszba taszították a XVII. sz. emberét. Kosztolányi a nyelv esztétikájával foglalkozó esszéjében azt írja, hogy szerinte az irodalom legszebb mondata Pascal Gondolataiban olvasható: „Le silence éternel de l'escape infini m'effraie" - A végtelen tér örök csöndje megrémít. Nézd a Gondolatok végtelen, mély, örök, csöndes szépségeit. Laza szövésű hálójából bárhol kiragadhatsz egy mondatot, tovább építheted magadban, eltöprenghetsz rajta. Ez a mű egy nyitott struktúra. Pascal nem épít önmagába záródó érvrendszert, nem védelmezi igazát más igazságokkal szemben. Lírai hang, pozitív, szabad gondolkodás."