Nagy idők, nagy emberek [antikvár]

Részlet a könyvből: Mondanivaló. Egy magyar könyvvel megint több; - hanem azért kérek mindenkit, hogy puszta hazafiságból meg ne vegye, hogy fölvágatlanul a sarokba lökje; - hanem ha már megveszi, legalább olvassa el, aztán mondjon itéletet róla, legyen az az iróra kedvező, vagy kedvezőtlen, s vagy ösztönt kap jobbat is irni, vagy lemarad a térről, hova ma már annyian tódulnak. Fájdalom, dicsekedni szoktak, hogy megveszik a könyvet, mert magyarul van irva; hanem azért elolvasni egyet sem akarnak. Édes jó barátom, tedd vissza pénzedet, - elhiheted, nincsen isten áldása az ilyen filléren, - tengődtet ez, de nem táplál; és inkább öljük meg az irodalmat, mint tengődésben hagyjuk; mert inkább nézem a parlagot, melynek televényében reményem van, - mint a sivár földet, melynek egynéhány satnya szála oda mutat, hogy az alap nem ád életerőt.