Nagy idők, nagy emberek [antikvár]

Részlet a könyvből: MONDANIVALÓ. Egy magyar könyvvel megint több; - hanem azért kérek mindenkit, hogy puszta hazafiságból meg ne vegye, hogy fölvágatlanul a sarokba lökje; - hanem ha már megveszi, legalább olvassa el, aztán mondjon ítéletet róla, legyen az az íróra kedvező vagy kedvezőtlen, s vagy ösztönt kap jobbat is írni, vagy lemarad a térről, hova ma már annyian tódulnak. Fájdalom, dicsekedni szoktak, hogy megveszik a könyvet, mert magyarul van írva; hanem azért elolvasni egyet sem akarnak. Édes jó barátom, tedd vissza pénzedet, - elhiheted, nincsen isten áldása az ilyen filléren, - tengődtet ez, de nem táplál; és inkább öljük meg az irodalmat, mint tengődésben hagyjuk; mert inkább nézem a parlagot, melynek televényében reményem van, mint a sivár földet, melynek egynéhány satnya szála oda mutat, hogy az alap nem ád életerőt. Ma már nem fillér áldozatot követelünk, az irgalom koldusfalat, s ón nem vágyom a koldus czímre, még akkor sem, ha olyan osztály lenne is, melyet a nemzet koldusainak neveznek; hanem itt az ideje, hogy a közvélemény saját ösztönéből határozzon iróinak érdeme fölött, - és a mit érdemesítni akar, azt karolja föl, - a silányt pedig felejtse ott, a hol senki meg nem leli.