Nagytakaritás vagy a szellem kötéltánca [antikvár]

Részlet: Nagytakarítás van otthonomban, nézd el tehát, ó olvasó, hogy egymásrahányt székek, kopottságukban leleplezett, durcásan hátat fordító bútorok és rendeltetésüket elárulni alig kívánó eszközök között fogadom ritka és megtisztelő látogatásodat. Mit tagadjam, nem áll módomban, hogy hellyel kínáljalak, e környezetben magam is idegen vagyok. Emeld magasra lábadat, a szemét térdig ér. Kopottak a falak és a tetőzet roskadozó. A padló inog, vigyázva mozdulj tehát, mert ki vagy téve annak, hogy beszakad alattad és egy emelettel lejjebb esel. Alig elhihető, hogy a megzavart lakást birtokoló szomszédok csípős megjegyzése nélkül múlna el fölötted ez eset, akik, ifjú házasokhoz illőn, a haza jólétét és biztonságát nyilván e percekben sem tévesztik szem elől és annak érdekében tőlük telhető módon, serényen munkálkodnak. Ha megállsz is szomorú szemlélődéssel e romhalmazok fölött, óvatosan szemlélődj és vigyázva állj, mert e különben békére teremtett ház felfordult állapota miatt máris lázonganak a lakók. Sokan felmondással fenyegetőznek, van, aki tehetetlenül csak magában dohog, de vannak olyanok is, akik ez abnormális állapot következtében, hogy dühüktől megszabaduljanak, megverik feleségüket, gyereküket és az uccára zavarják becses kutyájukat.