Nap-lom 3. [antikvár]

Részlet a könyvből:Január 1., vasárnap: A szokásos csöndes újév. A havat mára az eső váltotta fel. Enyhül. Délelőtt szép TV-műsorokat nézek. Böjte Csaba, Ittzés János, Kozma Imre karácsonyi-újévi gondolatai lengik át az ünnepet, és persze a bécsi koncert. Azután látom, hogy mennyi szemetet kell eltakarítani Pesten. Elmúlt hát a szilveszter is... Január 3., kedd: Számba veszem, mi várható az idén. Személyes és tágabb sorsunkban. Nagyszülők leszünk, meg egy kicsit öregebbek. Fiaink érettségijének éve. És pontosan kétszer annyi éves leszek, mint a lányunk. Aztán a választások és 1956 kerek évfordulójának éve. Takács Imre 80. születésnapjára is készülünk - legalábbis itt, Fehérváron. Bartók: 125, Pilinszky már 25 éve halott. És ki tudja, mi vár az emberiségre? Gázválság vagy egyéb természeti gondok? Árvizek, földrengések, szökőárak? Vagy csak szökő árak?... Hova jut a világ? Megy-e előbb? Nem folytatom. Áldja meg az Úr ezt az évet is!Január 7., szombat: Három mentőautó száguld az Új Csóri úton, miközben megyek idősebb Lovrek Károly temetésére. Később hallom a hírt a három halálos buszbalesetről. A Hosszú temetőben sokan búcsúzunk barátom apjától. A hajdani megyei tanácsos, egyházügyekkel foglalkozó L.K. 78 évet élt, és most számos tisztelője hallgatja Kiss János nagyprépostot. (Illetve hallgatná, mert a hangerősítés nem működik, a Palotai út autói többnyire elnyomják az idős pap, a halott barátjának szavait.) Évekkel ezelőtt hallottam lelkészektől Karcsi bácsi emberségéről, tisztességéről. Az ő példája arra is jó, hogy megtanuljuk: a tőlünk különböző felfogású embereket is lehet, kell tisztelnünk. Nyugodjon békében!