Nap utca 3. [antikvár]

Előszó Lehetetlennek látszó kísérlet családi krónikát írni, átfogva majd kétszáz esztendőt, miközben nem maradt fent elégséges forrásadat Ami megmaradt egy pár levél és a levéltárakban megtalálható pár irat, megsárgult családi fényképek, és édesanyám elbeszéléseinek emléke. Nagy-szüleim, Dőrfler István és Girch ÍVIária családjáról és a hozzájuk csatlakozó rokonságról és atyafiságról, mint egy nagycsaládról szói ez a családtörténet Mintha egy puzzle pár megmaradt darabjából kellene rekonstruálni egy olyan egészet, mely telis-tele van fehér foltokkal. Az emberek életük során, úgy ahogy eltesznek, ha eltesznek és megőriznek - ha ugyan nem dobják maguk ki! - egy-két fontosabb iratot, melyek aztán haláluk után, velük együtt az enyészet martalékává válnak. Mi igen szerencsésnek mondhatók vagyunk, hogy valami megmaradt Kevéske, de mégis biztos forrást szolgáltatva családunk történetéhez. Már csak öten, Végh Endre, Poiitovszky István, Cserna Tamásné, született Poiitovszky Mária és Lányi Já-nosné, született Poiitovszky Katalin, végűi jómagam, unokatestvérek maradtunk. És már mi sem vagyunk fiatalok.