Napéjegyenlőség [antikvár]

ELŐSZÓOxford, március 20., 19 óra 36 percMialatt a lány a barátjánál vacsorázik, a férfi elvágja az üzemanyagkábelt a lány kocsijában. Elnézi, ahogy a benzin kicsöpög az aszfaltra, és kis patakban folyik le a dombon, egyre távolabb a kocsitól, majd lassan elpárolog.Percekkel később látja, amint a lány kijön a házból, aztán követi a kocsiját vagy kétszáz méteren át. Figyeli, hogy állítja le a haldokló járművet az út mentén.Lekapcsolja a lámpát, elfordítja a slusszkulcsot, majd csöndben odagurul, és megáll ötven méterrel a lány kocsija mögött. Figyeli, ahogy amaz hiába próbálkozik életet lehelni a kocsiba.Kiszáll az autójából, lassan végigmegy az úton, kerüli a holdfényt, és követi az árnyékok mozaikfoltjait.A lány is csak árnykép, a citromsárga holdfény ráömlik a háztetőkre, és megvilágítja a fák ágait és leveleit.A férfi műanyag papucscipője besüpped a puha pázsitba. Hallja a saját egyenletes légzését, a kifújt levegő nekiütközik az arcát borító műagyag védőmaszknak. Meggyorsítja lépteit.A lány abbahagyja a slusszkulcs forgatását, és körbenéz, de nem látja az árnyékban a kocsi felé közeledő férfit.Az viszont látja, amint a lány előveszi a mobilját valahonnan az utasülésről. Még két lépés, és az ajtónál van. Kinyitja, és fejjel előre benyomul az autóba.A lány felsikolt, ujjai elernyednek, a mobil leesik a kocsi padlójára. A férfi egy pillanat alatt odahajol. A lány nem látja az arcát, mert eltakarja a védőálarc.7