Napfogyatkozás [antikvár]

A regényíró készségesen bevallja, hogy detektívregényt írt, noha gyűlöli ezt a műfajt, mely a logika és a természettudományos gondolkodás szellemvilágából az erőszak, a bunyó, a gyilkosság parádéiparosainak kezébe került. De a bűnözőt jobban gyűlölöm, és hősöm bűnnyomozó. Nem én választottam őt hősül, ő választott engem íróul.A regényíró olyan országban él, ahol az egyik bankban gyakorlatilag kétmilliárd dollárt loptak, amit a pénzügyminisztérium pótolt a költségvetésből, vagyis az adófizetők pénzéből. Hősünk elmélete szerint az országban kleptokrácia uralkodik, mindenki lop mindenkitől és mindenki a közvagyonból, és ez a gyakorlat valóságos struktúrává alakul. Mi a teendő? - kérdeztem magamtól egy tavaszi estén kutyáimmal, Lexivel és Bumival sétálva. Akkor jutott eszembe Sven Schullerus, és mire hazaértem, és papírt fűztem írógépembe, tüstént megszólalt, és addig nem hagyott békén, amíg önkényesen bár, de be nem fejeztem ezt a könyvet. Önkényesen, mert ott, ahol elhagyjuk, útja még bőven tovább tart, ám a mi erőnk véges. Nincs kizárva azonban, még találkozunk vele.