Naplóm 1944-1947 [antikvár]

Szerkesztői előszó Negyvennégy esztendővel ezelőtt jelent meg az Ohio állambeli Clevelandben, a Kárpát Könyvkiadó gondozásában P. Király Kelemen naplója, aki akkor már huszonhét éve élt a tengerentúlon, mint az amerikai magyar Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Ferences Kusztódia szerzetespapja. Naplója végén maga számol be az Amerikába történő 1947-es kiutazása körülményeiről, ahová ő még nem emigránsként - korabeli kifejezéssel élve „disszidensként", - hanem mint a rendje által az újvilági magyarok közötti pasztoráció végzésére kiküldött szerzetespap ment ki. Igen olvasmányos és gördülékeny, választékos nyelvezetű stílusban megírt naplója az 1944-1947 között általa átélt és megtapasztalt eseményeket taglalja. A mindig tettre kész, saját bevallása szerint is kalandvágyó szerzetes szemszögéből ismerhetjük meg a II. világháború utolsó szakaszát, a Magyar Királyság szovjet megszállás alá kerülését, a politika fokozatos szélsőbalra tolódását. Annak megtapasztalását, hogy milyen a nagy keleti impérium által elfoglalt területen élni, ennek ellenére is mindent megtenni a keresztény magyar jövőért, nem egyszer látva a megszállók embertelenségét. Mindemellett törekedni arra rendíthetetlenül továbbra is, hogy mint pap és mint szerzetes, tartani tudja a lelket a re-ábízottakban, akik számítanak reá mint lelkivezetőre, s mint a helyi közélet fontos kulcsszereplőjére. P. Kelemen ennek igyekezett a naplója tanúsága alapján is mindvégig megfelelni, kötelességtudatában nem ingatta meg soha semmi. Naplójának a későbbi dunántúli vizitátori útját (a Szűz Máriáról Nevezett Ferences Rendtartományban), majd a gyöngyösi és budapesti eseményeket felvonultató fejezeteiben is világossá válik számunkra, hogy személyében egy felelősségteljes, határozott, néha már kimondottan makacs emberrel van dolgunk; olyannal, aki nem ijed meg könnyen a „rázós", kifejezetten életveszélyes helyzetektől sem, még akkor sem, ha nem sokon múlik, hogy ő is idő előtt távozzék az árnyékvilágból. Igazi problémamegoldó tehetség, akinek teljes és erős a hite Krisztusban, odaadó a szeretete egyháza, hazája és népe iránt. Eredeti német neve (Kőnig), sváb származása ellenére is magyarságára büszke, ami hite mellett számára a legfontosabb. '.íT