Naplónak indult [antikvár]

"Egyik legjobb regényem" mondta a Naplónak indult kéziratáról egyszer Ember Mária, az újszülötteknek (értsd: a még meg nem jelent írásoknak) mindig kijáró elfogultsággal. A kisregény 1991 augusztusában, a Gorbacsov elleni puccs idején fogant, amikor sajátos 20. századi értelmiségi reflexként - ismét felhorgadt a szerzőben a krónikási szenvedély. S minél tapasztaltabb egy "kortárs", minél többször volt át- és túlélője a történelmi eseményeknek, egy-egy újabbnál annál inkább vissza is emlékszik, hiszen az "új" nagyon is hasonlít jó néhány "régire". Az 1991-es moszkvai palotaforradalom híre Ember Máriát három évtizeddel korábbi emlékeihez repítette vissza, s amikorra kiderül, hogy ez a puccs felejthető operettepizód csupán, a "szokásos" bizánci közlésmód kiváltotta emlékek már visszavonhatatlanul kiszabadultak a memória palackjából, regényútra keltek. A kiadásra előkészített kéziratot Ember Mária élete végéig fiókjában tartotta; utolsó beszélgetéseinkkor azonban újra és újra elmondta: kulcsregényének meg kell jelennie. Ezt a posztumusz könyvet, az Ember Mária életműsorozat induló kötetét tartja most kezében az olvasó. Murányi Gábor