Napoleon magánélete [antikvár]

NAPOLEON FIATALSÁGA A gyerekkor. Ez a hullámok ostromolta óriás hegy, az Alpesek lánya, e magas csúcsok lánca, amely keskeny öbleivel, földnyelveivel, sziklaomladékaival oly hatalmasan megvetette lábát a tengerben, ez Korzika. Nyers és szabad föld, amelynek oly erőteljes, sajátos élete van, hogy soha senki tartósan nem hagyta rajta a keze nyomát és fiai soha mást nem szolgáltak, mint azt, akit a szívük választott. - Az ember még meg sem látja Korzikát - mondta Napoleon Szent Ilonán - és már érzi illatát! - Még a téli viharok idején is, amikor szélsöpörte ködök verik az ember arcát, már több mérföldnyire megérezni a levendula, a timián és a terpentinfák egyesült illatát, amely nyáron, a tűző nap alatt oly erősen csapja meg az ember orrát, mint egy hatalmas máglya keserű füstje. E föld néhány pontján oly élénken élnek az emlékek, hogy teljesen betöltik a lelkét... Korzika még megőrizte zseniális fiának leheletét, még fölötte lebeg annak a hatalmas életnek az árnyéka, amely előbb Európa egére emelkedett, majd visszahanyatlott az Atlanti Óceán mélyébe, mint azok a hulló csillagok, amelyek némely este feltűnnek világunk szélei fölött, hogy aztán sok évszázados vándorútjukon oismét lezuhanjanak egy ismeretlen mindenségbe...