Nápoly és Buda [antikvár]

Közeledik Mátyás király születésének (1440) 500-ik évfordulója, amelyhez „Nápoly és Buda" címmel történelmi regényt írtam. A történelmi regények ma időszerűek, de vannak írók, akik az irodalmi divatoktól távol állanak. Magam is közéjük tartozom. A történelem azonban épp úgy emberekből áll, azok jellemeiből és szenvedélyeiből, mint akár a naturalista, akár a romantikus irodalom. A történelem nemcsak okmányok közlése, hanem egy olyan érzék, amely úgy látja a multat, hogy az akkori valóságot lehetőleg megközelíti. Ezt az érzékét inkább művészetnek nevezhetjük, mint tudománynak. Itt kezdődik a történelmi regényíró művészete is. Regényemben ismert témát dolgoztam fel: Aragoniai Beatrix, Mátyás király feleségének életét. Ha azonban a téma ismert, a feldolgozása új, vagy mondjuk így: enyém a feldolgozása. Beatrix életében annyi a nyilt és lappangó tragikum, hogy nem lehet mellette érdeklődés nélkül elhaladni. Szegény Beatrix királynéról jóval több rosszat mond a történelem, mint jót. Bebizonyítva azonban nincs semmi. Engem ezen bizonyítékok hiánya érdekel és ezeknek nyomán írtam meg regényemet. Abból indulok ki, hogy mindaz, ami nincs bebizonyítva, vitatható.