Napraforgók [antikvár]

Részlet a könyvből: Biharban is széthangzott a nóta: «Állj ki magyar, ha van lelked; Váltsd be régi becsületed. - áh még Buda, él az Isten: Rácz nem uralkodik itten! Éljen a haza!» 1848 nyara volt: csúnya meleg idő! S a bolondok még fűtöttek is mellé! Ágyúkkal. - Égő falvaknál melegítették a tenyereiket. No de, ha az ördög nem alszik, az Isten meg mindig ébren van. Ez is igaz. Ebben bíztunk mink is. - S csak vártuk, csak vártuk, hogy mikor küldi már segítségünkre azt az öldöklő angyalát, a ki Senakérib királynak százötven ezer emberét egy éjszaka megölte: mig utoljára rájöttünk, hogy de édes magyarom, magadnak kell azt levágni, ha azt akarod, hogy megszabadulj tőle; igy aztán nem sokára felváltotta az elébbi nótáinkat ez a másik: «Kalapomon nemzeti szin rózsa, Ajakamon kedves babám csókja! Ne félj babám, nem megyek világba, Nemzetemnek leszek katonája.»