Napsütötte jegenyék [antikvár]

Részlet a könyvből: A „Legény" pusztulása Szelíden sütött le a reggeli nap és én ott gyalogoltam a tagot kétfelé szelő uton. A két naplopó, a Bodri és elválhatatlan barátja a Rex, ott lóstatott mögöttem, kilógó nyelvvel. A semjéni rétnek egy zuga, - a Csillantos felé tartottam, ahonnan még nem szívták el egészen a vizet a csatornázok. Azért mentem oda, mert azt hallottam, hogy gólyák járnak a Csillantos vizére, azokat szerettem volna látni. A mák mellett bandukoltam, amikor feltűnt a távolban egy barna-fehér folt, s bukdácsolva közeledett felém, mögötte lépegetett, kórószárral a kezében a kis Vas Mari. A barna-fehér folt egy fiatal, kis üsző volt, - kétszeresen szerencsétlen, mert félszemét kiszúrta a tarlószár, bal mellső lábát pedig eltörte a bika, mert egyszer dühében feldöntötte és megtaposta. A szeme világát sosem kapta vissza, de a lába összeforrt s bár erősen sántított, járni mégis tudott.