Napsütötte országokban [antikvár]

Részlet a könyvből: "Útrakelés. Napsütötte országok! Kezdettől fogva őket kerestem. Tizenhétéves koromban jártam első ízben Veneziában, két évre rá a Girondeban és a Provenceban, újabb két év multával Algériában, Marokkóban és Spanyolországban. Mindannyiszor nyár derekán. Mentől forróbban tűzött a Nap, annál nagyobb volt a gyönyörűségem. Földkörüli utamban is hű maradok szerelmemhez: a napsütötte Dél országaihoz. Hamburgból indulok. Tizenhét nap a nyílt tengeren. Az óceán sima mint a tükör. Mély ultramarin kék színben tündöklik. Vörös golffű úszkál a vizében, villogó karcsú halak szikráznak csillámló ezüstcseppek módjára, éjjel meg sziporkázó tűzszemek villognak a hajó sodrának tajtékzó vizében. Vihartépázta apró tarka madarak szökdelnek erre-arra nyugtalanul a fedélzeten és bujkálnak menedéket keresve a kötélcsomók között. Közelebb kerültünk a Naphoz. Fényesebbek és tündöklőbbek a csillagok; a halotti Hold csillámló fényében szembetűnőbben rajzolódnak a sötétlő mozdulatlan hegyek, mint odahaza Európában. Föld a láthatáron. Halovány ködcsík. Már a nyílt tengeren érezzük, hogy csakhamar a trópusok földjére lépünk. Reggel hétkor harminc fok a meleg, árnyékban. Egy órával később Cuba partja kéznyujtásnyira közel fölbukkan. Rikítósárga színekben ég."