Napváros [antikvár]

Részlet: Nona városában nincsen galamb, sem veréb, csak varjú. A város ott lapul meg, mélyen lenn, az ezeröles, barna tufaszakadás tövében. A régiek építették oda kénbányák fölé és kapzsiságukban nem bánták, hogy a hegy elveszi tőlük a napfényt és a levegőt. Nona városát sohasem éri napsugár. Olyan fekete, nyirkos és fülledt, mintha mély pincében állana. Sokemeletű vártornyok, lépcsősen egymás fölé ágaskodó ciklopszfalak és szédítő mélységű árkok rekesztik el a szorost. A nonaiak nem harciasak, de van pénzük és azért fülig beásták magukat a kőfalak közé. A város utcái keskenyek és girbe-görbék, a szűkmellü, hórihorgas polgárházak teli vannak tapasztva fecskefészek-erkélyekkel. Egy-egy sikátor hosszú, kongó bolthajtások alatt vezet el, a fekete falívekről rozsdás láncon vaslámpások függnek alá, távoli zugokban pedig szent mécsesek pislognak. Néhol váratlanul meredek nyergű hídra ér az ember, a híd alól előrohan a zúgó Nona-folyó fekete vize, hogy azután nyílsebesen, mint az üldözött kígyó, megint belevesse magát valami ásító bolthajtás torkába.