Nászinduló [antikvár]

Részlet a könyvből: Hortenzia kisasszonyt ismerte minden régi aradi. Azt viszont senki sem tudta, miért nem ment férjhez. Pedig évtizedekig találgatták. Hiszen szép is volt valamikor, gazdag is, amellett igen művelt. És régi patricius familia, a városalapító rácok közül való. Volt tizenkét kisholdnyi szöllőjük Világoson, szépen berendezett kolnával, kétemeletes házuk a Szabadság-téren, amit később Platta Avram Jancunak kereszteltek el, százholdas pusztájuk is Zimánd határában, meg jóegynéhány telkük a város különböző helyein. Igaz, hogy Hortenzia apja nagy mulatós ember hírében is állott, de mivel jó gazda, sőt kereskedő is volt, azt mondták róla: van miből. Jut a pezsgőre, cigányra, még a ferblire, nasivasira, makaóra is. Mindezen mulatságai nem tépázták meg a vagyont. Duzzadt volna az, ha Verticsán el is szórakozik egy ültében tíz szekér gyapjút, vagy ötven mázsa lisztet. De annál kártékonyabb szenvedélye volt a váltózsirálás és ezzel visszaélt minden komája, minden ivópajtása. Ez ette meg később a szöllőt, a telkeket, ez kezdte ki a százholdas pusztát is. Csakhogy, amikor egyetlen leánya és örököse, Hortenzia hazajött a svájci nevelőintézetből, a Verticsán vagyon még virágjának teljében állott, jutott a váltózsírókra is, anélkül, hogy a bankban korlátozták volna Atanáz hitelét. Így hát káros szenvedélye korántsem szolgált magyarázatul arra, miért maradt pártában a szép sugártermetű Hortenzia. Inkább az ő zárkózott, különc természetében keresték az úri famíliák asszonysusogóiban a magyarázatot.