Nászinduló [antikvár]

Részlet a könyvből: ELŐJÁTÉK. Fáni néni nem birta tovább. Az orrahegye kivörösödött, szeme sarkában egy könycsepp jelentkezett. "Oh, meine Kinder! Oh mein süsser Gott, dass ich es erlebt habe!" Körülötte mindenki elcsendesedett, szegény Frida már hátranyult a szék hátán lógó retikülje után, hogy kivegye a zsebkendőjét, szerencsére, a fiatalabbik Steiner fiu hirtelen felkapta a poharát s elkiáltotta magát: "Éljen a Fáni néni!" Mindenki hangosan kiáltotta utána az éljent, poharak ütődtek össze, Vilmácska felállt, odament Fáni nénihez, mire Fáni néni homlokon csókolta őt, erre Ernő is odament s Fáni néni homlokon csókolta őt is. Az evéshez szükséges nyugodt kedv ezek után helyreállt, legföljebb Fáni néni hangja remegett még kissé, amikor a Steiner fiuhoz odaszólt: "Add közelébb, kérlek, azt a krumplit". Ő ült a főhelyen. A lila ruha volt rajta, a lila taftruha a fekete csipkekendővel, amelyet csak a legünnepélyesebb alkalmakkor szokott magára venni: mellén odatüzve a bross a rubinszemü négerfejjel s a nyakán az aranylánc, a hosszu aranylánc a lornyonnal.