Nászút [antikvár]

Eszembe juttatták az első találkozásomat Ingriddel és Rigaud-val a Saint-Raphaél-i úton. Olyan természetes volt, hogy megálltak és fölvettek a kocsijukba, aztán meghívtak magukhoz; vajon miért, tűnődtem. Mintha régóta ismertük volna egymást. A vonaton átvirrasztott éjszakától olyan fáradt voltam, hogy úgy éreztem, bármi lehetséges, nincs több akadály előttem az életben: az ember csúszik lefelé egy lejtőn, de csak int, és megáll mellette egy autó, benne két emberrel, akik se szó, se beszéd kihúzzák a csávából.