Bővebb ismertető
K
.afarnaum főutcájának a vége sáros volt, mert a kikötő hajók úgy faroltak a kőgát mellé, hogy hullámokat nyomtak a partra. így a főutca alja szélcsendben is több vizet kapott, mint a többi partszakasz viharban. A katonák lovai még szét is taposták a sarat.
A katonák Annás főpap házát őrizték. Ha a főpap Jeruzsálemben volt, a lovakat belehajtották a vízbe, és kurjongattak. Ha a főpap hazaérkezett, akkor ezt nem lehetett. Annás lerészegedni járt haza, és minél többet ivott, annál érzékenyebb lett a zajokra.
A szolgák házában gyülekeztek a kafarnaumiak. Fülöp Betszaidá-ból jött, Simon Kánából. Tamás még nem érkezett meg, ő egy tanyán lakott északon, a Damaszkuszba vezető út mellett. Bertalan a szüleivel élt Magdala déli végében a tóparton, a löszfal alatt. Az elmúlt éjszakán a kafarnaumi Simon és András házában aludt, mert nem lett volna jó, ha elkésik. Zebedeus fiai, Jakab és János voltak az elsők, már jó ideje a főutca porát rugdosták, mire kiment értük az egyik katona. Máté, a vámszedő együtt érkezett Alfeus két fiával, Tádéval és Jakabbal. Utoljára megjött Tamás, futva és sápadtan, de aztán megnyugodott, a szolgák házában még csak a tíz fiú álldogált, akiket kafarnaumiaknak neveztek. A kafarnaumiak már tizen-négy-tizenöt éve itt találkoztak a Szamárdombon, és itt játszottak mindannyian, amikor reggel kikötöttek a halászhajók, és őket a felnőttek elbocsátották. Aztán itt beszélgettek, amikor már kinőttek a játszásból. A kánai Simon lakott legmesszebb, ő sokszor aludt Mátééknál, de tegnap este haza kellett mennie, hajnalban még sö-
A költő Baranyi Ferenc készítette velem életem első interjúját, egy tévéjátékom bemutatója előtt adták le, 26 éves voltam. Kicsit sértőnek találtam, hogy Baranyi fiatal írónak nevezett, de egy idő után megbocsátottam. Most nem bánnám, ha annak nevezne, mert most már tudom, jó fiatal írónak lenni. Az elmúlt évtizedekben főállású apa voltam, s mint ilyen, egyszerű pénzkeresőgép, úgynevezett médiaszemélyiség (Magyar Rádió). A két kisfiamnak nem íróra volt szüksége, hanem apára, a kettő pedig nem összeegyeztethető, ma is úgy vélem, hogy jól döntöttem. A két fiam felnőtt. Mikor először akartam volna író lenni, azt akkor nem lehetett, gondoltam, most jött el az én időm. Az író – mint tudjuk – a tejföl köpülésekor, a vaj kiválása után visszamaradó savanyú folyadék. Amíg valakinek a neve mögé oda kell tenni, hogy író, addig én azt csak egy visszamaradt savanyú folyadéknak tekintem. Ottlik Géza neve mögé például nem kell odatenni, hogy író. Az olvasó avathat olyan íróvá, aki képes egyik betűt a másik után úgy írni, hogy az másokat érdekeljen. Majd szóljanak, ha úgy van.