Ne bántsátok a feketerigót! [antikvár]

Az alabamai Maycomb városában utolsó gondtalan nyarát tölti egy testvérpár, Jem és négy évvel fiatalabb húga Scout. Az őket anya nélkül nevelő Finch ügyvéd megpróbál tökéletes apaként viselkedni, ám neki sem könnyű. Izzik körülötte a levegő: egy színes bőrű férfit véd a bíróságon... Ráadásul váratlan események, misztikus jelenések, nyugtalanító hírek zavarják meg a család nyugalmát. A gyerekek élete is gyökeresen megváltozik: a felnőtté válás varázslatos és fájdalmas útja immár elkerülhetetlen számukra... Harper Lee a magával ragadó történetet a gyermekek szemével láttatja, s ez ad a mesének olyan hitelességet és bájt, amely méltán emelte az örök klasszikusok közé. "Jem bátyámnak tizenhárom éves kora körül csúnyán eltört könyökénél a karja. Mikor a csont összeforrt, és Jem félelme, hogy többé nem futballozhat, elmúlt, többé szinte eszébe se jutott a szerencsétlenség... Néhány év múlva, mikor kellő távlatból láttuk a történeteket, néha megvitattuk, milyen események előzték meg a balesetét. ma is vallom, hogy Ewelléknek köszönhette az egészet, de Jem szerint, aki négy évvel volt idősebb, mint én, a dolog sokkal előbb kezdődött. Szerinte azon a nyáron, amikor Dill hozzánk került, és az az ötlete támadt, hogy Boo Radleyt csalogassuk elő a rejtekhelyéről..."