Ne felejts! [antikvár]

Részlet a könyv 5. oldaláról:VASÁRNAP, 1944 MÁRCIUS 19Évek ÓTA hiába gyötröm az emlékezetemet: mit álmodtam azon a hajnalon, amikor a telefon belerikoltott a budai lakás langyos vasárnapi derengésébe. Tudom, hogy álmodtam valamit, egyetlen kusza emlékfoszlány maradt meg, valamilyen édes íz, aranyszínű, fényes és fenyőzöld és tengerkék suhanás volt, mintha a Lacroma-sziget őserdőcskéjének sirokkós sóhaja illatozott volna abban az álmomban, amelyet nem tudtam megőrizni, amikor feleségem felébresztett. Már mondani akartam, milyen kedves, ajándékos álmom volt, de soha nem jutottam hozzá, hogy elmondjam. Különös, remegő hangon vágott a szavamba és hívott:Jöjjön gyorsan, magát kérik, valami történhetett Ha most, így utólag, lassított felvételben tudnám elemezni, mi ment akkor végbe bennem, ez lenne a sorrend: áramütés, a jó álom íze helyett szürke szik-kadás, félpillanatra tőrdöfés a homlokcsont mögött mi is történhetett, villám-mérlegelés, életem minden veszély-valószínűségének expressz-értékelése furcsa, de egyetlen eshetőség sem akadt fenn a latolgatások rostáján s amikor mezítláb átszaladtam a telefonhoz, egyetlen aggódó érzés töltött el; csak nem történt valami apámmal. Aztán felkaptam a kagylót és hallottam:Kiérlek, amiről legutóbb beszéltünk, most bekövetkezett