Ne öld meg a fehér kígyót! [antikvár]

Az egyes szám első személyben fogalmazott „tudatregénynek” alaptörténete egy középkorú értelmiségi pár alkalmi egymásratalálásából kibontakozó hosszabb időtartamú, de a szereplők adottsága miatt eleve jövőtlen, azaz biztosan véget is érő szerelmi kapcsolat. A negyvenes éveiben járó Skurcz János – mint annyi más kortársa – nem érzi jól magát az őt körülvevő világban. Saját maga és a szinte rákövesedett körülmények (felbomló házasság, ital, futó kapcsolatok) elől menekülni próbál, illetve igyekszik megérteni a mélyebb mozgatórugókat. Így kerül ismeretségbe, majd bonyolódik szerelembe a – szintén hazugságokkal terhelt emberi kapcsolatok szorításában élő – szép lektornővel, aki hozzásegíti és rákényszeríti a visszaemlékezésre, a múlt és önmaga tisztázására.