Ne szólj szám? [antikvár]

A ​levélregény nem új találmány, a világirodalom nagy remekei íródtak ilyen formában, elképzelt vagy valóságos személyhez, a regényírás szándékával, vagy „csupán” azért, hogy egyetlen emberhez szóljanak. Ez a szokatlan könyv is regény, ha úgy tetszik. Egy történetből és a történettel kapcsolatos állásfoglalásokból, levelekből áll. Ezeket a leveleket azonban nem egyetlen ember fantáziája, hanem sok-sok ember valóságos élete, saját mindennapjaiból leszűrt tapasztalása alkotta. Kossuth-díjas iskolaigazgató és segédmunkás, mezőgazdasági mérnök és fogtechnikus, idős, az élet javán már túl lévő férfi és fiatal, alig tapasztalt kislány, a névtelenség álarca mögé rejtőző ingerült semmitmondó és nyugodt bölcsességgel nagyon is fájó pontokat érintő, nevét-címét aláíró segítőkész ember – ahány levél, annyi sors, annyi felfogás egy történetről: ahány levélíró, annyiféle történet. Ki és hogyan látja Bajai Zoltán esetét: ki és honnan nézi. Dokumentumgyűjtemény? Lehet. Regény? Lehet. Vallomás? Igen. Az emberről és jelen körülményeiről – az embernek és jövendő körülményeknek.