Ne veszíts el Kyler [antikvár]

Első fejezetForog a szoba. Minden egybeolvad a háttérrel, míg szavai a fejemben visszhangoznak. Megtántorodom, ahogy elveszítem az egyensúlyomat. Ky segít talpon maradni, átkarolja a derekamat, bár neki is nehezére esik függőlegesben tartani magát. Összeszorul a mellkasom, kilapul, mint a palacsinta, és nem tudok rendesen lélegezni. Szaggatottan, ijedten kapkodok levegő után, kétségbeesetten igyekszem oxigénhez jutni.Ez nem történhet meg.Erősen megcsípem a karomat, miközben imádkozom, hadd legyen álom az egész. Hadd ébredjek egy olyan világban, ahol James szavai és ez a szörnyű, új valóság nem léteznek. Ahol az elmúlt öt perc csupán beteg, túlzottan erős képzeletem szüleménye.Kyler és James között kapkodom kétségbeesetten a tekintetemet. Ky pont olyan döbbentnek tűnik, amilyen én vagyok. Még mindig a derekamat öleli, én pedig szeretnék felé nyúlni és belekapaszkodni, hogy megmutassam, nincs egyedül ebben a rettenetes gyászban, de úgy látszik, elvesztettem a testem feletti kontrolt. A karom az oldalam mellett csüng, és teljesen elzsibbadtam.James vallomása úgy kattog a fejemben, mint egy fülbemászó dal szövege, amelyet egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni. Mindenki ismeri azokat a nyálas, giccses számokat, amelyeket álmában sem