Ne zavard a hóhért! [antikvár]

A regény minden eseménye a fantázia szüleménye, a valós tényekkel való bármilyen egyezés pedig véletlen egybeesés. ELSŐ RÉSZ A visszatérés 1. FEJEZET - Te erről többet tudsz nálam, ezért nem értem, miért kérsz tőlem segítséget. A magas, nagydarab, tábornoki egyenruhát viselő férfi felállt az asztaltól, és ráérősen járkálni kezdett a tágas dolgozószobájában. A beszélgetőpartnere egy fotelben ült keresztbe rakott lábbal, laza testtartása és a karfán pihenő keze nyugalmat és magabiztosságot sugárzott, de ez csak a látszat volt. Anton Andrejevics Minájev idegei valójában pattanásig feszültek, annak ellenére, hogy most nem egy ellenféllel, sőt nem is a főnökével beszélgetett, hanem egy régi jó barátjával, akit még az egyetemről ismert. Igaz, azért jött, hogy szívességet és segítséget kérjen, de mégiscsak egy baráttól Egyenrangúak, nemcsak a rendfokozatuk ugyanaz, de még a beosztásuk is, bár igaz, hogy különböző szervezetekben. - Ennek semmi köze ahhoz, hogy mennyit tudok, Szása. Adott esetben minél többet tudsz, annál rosszabb - válaszolta Minájev. - Arról van szó, hogy a srác nem fog eljutni Moszkváig, egy kilométert sem fog tudni megtenni a börtöntől a pályaudvarig vezető úton. Nincs operatív beosztottam, és ha más osztályok vezetőihez fordulnék a kérésemmel, azzal rögtön kudarcra ítélném az egész vállalkozást. Mindössze két dolgot kérek tőled: szerezd