Nefertiti [antikvár]

Ha igaz, amit a vezírek állítanak, akkor Amenhotep megölte bátyját, hogy övé legyen Egyiptom koronája. Ahet évszak harmadik hónapjában Thotmesz koronaherceg a Malkata palotában feküdt betegágyán. A mirha és zaatarillatú langyos szellő finoman mozgatta a függönyöket, melyek lágyan körbeölelték az oszlopokat és végigsimították a palota kövezetét. Egyiptom huszonegy éves trónörököse ahelyett, hogy diadalmasan a fáraó harci szekereit vezette volna, felpolcolt, duzzadt lábbal az ágyában feküdt. A harci szekeret, melyről leesett, már rég tűzre vetették, ám a bajt ezzel nem lehetett semmissé tenni. A herceg láza felszökött, a halál sakálfejű istene pedig már úton volt érte. Ám Amenhotep mit sem törődött bátyja állapotával. A szoba túlsó felében, aranyozott székében ülve közömbösen nézte, ahogy a herceg véreset köhög. Mikor már nem bírta tovább a látványt, kiment az erkélyre, ahonnan egész Thébára ráláthatott. Kezét mellkasán összefonva megállt, úgy figyelte a tűző napon dolgozó földműveseket. A városban emelkedő Ámon templomait nézve az üzeneten gondolkodott, melyet meghallva el kellett hagynia Memphist és testvére betegágyához kellett sietnie. Ahogy a nap egyre lejjebb vándorolt az égbolton, ő úgy látta egyre tisztábban a jövőt: Amenhotep a hatalmas... Amenhotep az építő... Amenhotep a fényességes. Egészen elmerült gondolataiban, és már a hold is felkelt, mikor a közeledő léptek zaja visszarántotta a valóságba.