Negyven év után [antikvár]

Részlet a kötetből: NEGYVEN ÉV UTÁN... Ahogy ott ült előttem a szerkesztőségi szobában fáradtan, átlátszó soványan, hetven esztendejével vékonyka vállain, olyan volt, mint fáradt, beteg kis madár. Nem hiszem, - pedig túl van a középmagasságon - hogy többet nyomhat negyven kilónál. Tíz perc alatt olyan életdrámát terített elém, hogy nem sok másat láttam. Huszonnyolcéves volt és menyasszony, mikor megismerkedett egy férfival. A férfi beleszeretett és ő sem maradt közömbös iránta. Ennek ellenére hozzá akart menni a vőlegényéhez. A férfi addig könyörgött, míg az eljegyzést felbontotta és beköltözött a kis lakásba, amit berendezett neki. Negyven évig, ha csak a férfi Budapesten volt, mindennap felment az asszonyhoz és nála töltött pár órát. Ha pedig nem volt Budapesten, a levelek légióját írta neki és nem egyszer mondta és írta, hogy hűségeért és szeretetéért régen feleségül vette volna, ha nem lenne a házasságnak esküdt ellensége. De ne féljen, élete végéig mellette marad és halála után gondoskodik róla. A férfi tavaly meghalt... Halála előtt még egy nappal is megnyugtatta az asszonyt, hogy ígéretét beváltotta és kérte, hogy ugyanabban az időben, amikor ő ment eddig hozzá, most majd ő jöjjön ki mindennap a temetőbe.