Negyven hotelszoba [antikvár]

Részlet a könyvből: Barátom tekintélyes lapszerkesztő. A hírlapírók szeretik, mert jóindulatú kollégának tartják, rengeteg a felfedezettje és azokkal életük későbbi szakaszában is törődik; a csirkék, amelyek a tojásból annak idején az ő segítségével bújtak ki, már mint öregedő kakasok és élemedett kotlósok is hozzáfordulnak válságaik idején. Az előző nemzedékről maradt szájhagyomány szerint valaha imádta a nőket és rengeteg szerelme volt. Jómagam is, aki szintén az öregedők közül való vagyok, sok "híres" esetére emlékszem. Tudok róla, hogy egyszer úgy "beleesett" egy nőbe, hogy szabadságot kért a redakciótól és utána utazott Lisszabonba. - Látod - nevetett a múltkor, amikor ezt az emléket felelevenítettem előtte - ez a különbség az ifjú és az élemedett férfi között. Akkor Lisszabonba vágtattam el, megszállottan és őrjöngve. Ha ma úgy tetszenék nekem egy nő, mint akkor az a bizonyos vöröshajú, világoskék szemű asszony, nemhogy Portugáliába nem szaladnék el utána, de a szomszéd házba se látogatnék el hozzá.