Negyvenhét köménymag [antikvár]

Részlet a könyvből: "- Míg le nem esik az első hó, addig zokniban jártok! - rendelkezett édesapánk, miközben ujsággal hóna alatt hosszú léptekkel körüljárta a szobát. Attila és Andris megrettent tekintettel követte minden mozdulatát. Szinte megkönnyebbülten ugrottunk mind a hárman az ablakhoz, amikor apánk leszedte a varróasztalkáról az ébresztőórát, gyakorlott, gyors mozdulattal felhúzta, majd beállította az egyórai büntetést. Egy óráig mozdulatlanul kellett a fal mellett állnunk. Még mindig jobb, mint napestig hallgatni a szidalmait, gondoltam, két kis öcsém közé állva. A hálószoba ajtaja becsapódott, Attila félig leeresztett szempillái mögül bosszús tekintetet vetett távozó apánk után. Hárman maradtunk a szobában. - Katinka, te férjhez mehetnél egy fűszereshez - közölte Attila. A balkonajtóhoz támaszkodva, lassan lecsúszott a padlóra s törökülésben kényelmesen elhelyezkedett a parketten. - Fűszereshez? - méltatlankodott Andris, a legkisebb és mogorva pillantást vetett a lába előtt kuporgó, lángvöröshajú bátyjára."