Néhány szelet [antikvár]

2009. január 26. (hétfő) Állandóan történik valami a környezetemben. Például: egyfolytában zaklatnak a médiától. Ja, igen, szóvivő vagyok egy állami hivatalnál. Nem rossz munka, főleg, mert elég változatos. Ma meg egyenesen kavarog benne a színek kavalkádja. Hogy honnan bányásznak elő az újságírók mindenféle ügyeket?! Szinte nincs, amiről nem tudnak. Persze, ez jó, mert így legalább ök ellenőrzik a társadalomban végbemenő eseményeket. Rajta tartják szemüket a történéseken, s ami a legfontosabb: nem felejtenek. Csak ne lenne annyi kérdésük! És mindegyik azt hiszi, hogy egyedül csak ő kérdez, s nekem csakis vele kellene foglalkoznom. Pedig de sokan vannak! Mindig azon izgulok, nehogy felcseréljem a válaszokat, vagyis nehogy magam áruljak el a nem várt (tehát tévesen felcserélt) válaszokkal valakinek olyasmit, amiről addig nem tudott, mert akkor tovább bonyolódna a kérdések özöne. Mostanában szusszanásnyi időm sincs A francba! Jé, de aranyos ez a számítógép, azt írja nekem, hogy: „Ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni!" Ami a számítógépet illeti - ki gondolta volna úgy két évtizeddel ezelőtt, hogy a munkája nagy részét a számítógép előtt gubbasztva fogja végezni. Annak idején, amikor még újságíró voltam, mindig személyesen mentünk ki a helyszínre, illetve a riportalanyokhoz. Telefoninterjú nem is létezett. Most meg csak csörögnek, illetve búgnak-zenélnek a telefonok, s ide-oda röpköd az elektronikus posta. Sose számoltam meg, de becslésem szerint naponta 30-40 e-mailt kapok, s körülbelül 25-30-ra válaszolok. A számítógép szinte naponta a csodálatom központja, s különösen az internetről tudnék állandóan ódákat zengedezni. Nem is tudom, hogyan élhettünk azelőtt nélküle. Valamikor, hetedikes kisiskolás koromban kezdtem levelezni egy budapesti lánnyal, Zsuzsikával, s hamarosan nagyon jó barátnők lettünk. A levélírásnak, a válaszra várakozásnak megvolt a maga varázsa, nem tagadom. De manapság - a számítógépnek köszönhetően - naprakész mondanivalókkal tudunk szolgálni egymásnak - szinte látom (az elküldött