Néhusztán meséiből [antikvár]

Részlet: NÉHUSZTÁN MESÉIBŐL. Néhusztán nem arab mesemondó, nem is perzsa énekes, a ki rövid sorokra foglalva mondja el csodák, hősök és szerelmek történetét. Néhusztán nem is ember, hanem ember felett való. Ő a kigyótestű démonoknak, a szeráfoknak ama leghatalmasabbja, a ki még Mózes lelkét is úgy meg tudta venni, hogy érczből megalkotta képmását a berekben, a hol Izráel fiai jó illatokkal tisztelték mindaddig, a míg el nem jött Akháznak és Abinak a fia, Ezékiás király, a ki eltörte a faragott képeket, levágta a berket és összezúzta magát az érczkigyót is. De a királyok könyve nem mondja meg, hogy Ezékiás, a ki anyai ágon Zakariás unokája volt, a kigyódémonnak csak az érczből kiformált képemását irtotta el. Maga Néhusztán, a leghatalmasabb szeráf megmaradt, örökké él és a kiket áldásra vagy kárhozatra kiválogat, azoknak félálomtól lázas éjszakákon meséket mond. Tud mindent, lát mindent, beszél mindenről, nincsen előtte ismeretlen sem kor, sem birodalom, sem pedig időn és térentúl való titok. És a kit az álmatlanság kigyói marnak, ha hallgatja az ő meséit, vagy meggyógyul tőlük, vagy pedig kárhozottabbá válik. Minden kor történetén át és emberi korokon túl is beszél Néhusztán.